2012. október 12., péntek

6. fejezet

Photobucket
6. fejezet


- Hogy merészelitek? - ordítozott apám, de elhallgatott, amint két alak belépett az étterembe.
- Moon Elnök Úr! - hajolt meg az idegen nő, aki arcán széles mosollyal üdvözölte apámat, de csak őt. Mellette egy laza ruházatba öltözött hosszú hajú férfi állt, zsebre tett kézzel.
- Köszönj, Ji Ah-ah! - mondta a nő a férfinak.
- Jó napot! - hajolt meg ő is, bár vonakodva.
- Áh, megjöttetek! - mosolyodott el apám. Mi ez? - morfondíroztam. Kik ezek? - Bocsássatok meg, csak van még egy dolog, amit le kell rendeznem, igaz, Yu Rin-ah? - fordult felém fogcsikorgatva.
- Kik ezek? - kérdeztem flegma hangnemben. Abban a pillanatban apám tenyere akkorát csattant az arcomon, hogy beleestem On Yu karjaiba, aki szerencsére még időben elkapott. 
- Hogy mersz így beszélni??? - apám arca vörös lett idegességében, olyan hangosan kiabált, hogy majd' megsüketültem. - Még csak nem is ismered  őket! Ezt tanítottam neked? 
- Te nem tanítottál semmit... - motyogtam, miközben fogtam a fájdalomtól égett arcomat.
- Még ezek után is feleselsz?
- Elnök Úr, kérem nyugodjon meg! - mondta a titkárom.
- Remek első benyomást tettél a leendő pótanyád és testvéred előtt... - mondta halkabban.
Először azt hittem, hogy rosszul hallok...
Pótanya és testvér? - mondogattam magamban. Nem! Biztos csak félrehallottam...! Nem lehet!
- Tessék? - egyenesedtem ki. - Mit mondtál? - kérdeztem egyre ingerültebben.
- Jól hallottad! - felelte elégedetten, mintha ezzel bosszút állhatna rajtam. - Ő itt Lee Hye Ji-ssi és a fia Ji Ah. Mától fogva a mi házunkban fognak élni, mint ....mint egy család!
- Mint egy család? - fakadtam sírva. - Mint egy család???? A te családod már meghalt!!! Nincs többé!!! - ordítoztam. On Yu próbált visszafogni, de nem hagytam magam.
- Anya meghalt! Ji Yong-ah meghalt!!! És ha így folytatod engem is el fogsz veszíteni!
- Elég legyen! - dörrent rám.
- Én is azt mondom!!! - rivalltam rá. Nem bírtam felfogni, hogy lehet egy ember ennyire kegyetlen. - Nem elég, hogy hozzá akarsz adni egy vadidegenhez, ráadásul még ide hozol kettőt!
- Vigye ki innen!!! - mutatott rám apám, miközben a titkáromhoz beszélt. Úgy bánt velem, mint egy...szeméttel. - És vidd ezt a aljanépe söpredéket is, akit be mert mutatni barátjaként.
- Igaza van! - szólalt meg On Yu hirtelen. - Söpredék vagyok, ha az anyagiakat figyeljük. - mondta teljes komolysággal. - Viszont nem csak a pénz és a hírnév létezik ebben a világban. Abban is igaza van, hogy ezek nélkül nem viszi semmire az ember, mint ahogyan én se vittem. Viszont van ezeknél egy sokkal fontosabb dolog, amiért sosem nevezhettem magam 'nincstelennek'! Az pedig a törődés. Mindig törődtem a körülöttem lévőkkel, a szeretteimmel... maga mit tett a lányáért?
- Hagyja! - fogtam meg a kezét, mire On Yu lenézett. Rögtön kapcsoltam és elhúzódtam. - Menjünk!
- Hogy merészel egy magad fajta kioktatni engem? - háborodott fel apám.
- Moon Elnök Úr! - szólalt meg az idegen nő is. - Kérem..hagyja abba. Nem szeretnénk, ha miattunk törne ki egy ilyen vita...
- Nem látod? - vágott közbe a 'laza-srác'. - Nem mi vagyunk az elsődleges ok...de jobb ha lépünk, mennek kell edzésre... - azzal hátat fordított a srác és elment. 
Na! Ez sem különb nálam!
- Elnézését kérem, elnök úr! - kért bocsánatot a nő. - Őt is eléggé megviselte a költözködés.
Remek, már be is költöztek! - fújtattam.
- Elmentem! - mormogtam. - Egy ideig nem megyek haza! - azzal kiviharoztam az étteremből, nyomomban On Yu-val és a titkárommal.

- Kisasszony! - ragadott karon a titkárom. - Hova fog menni?
- Eresszen el! - rángattam ki magam a szorításából. - Nem tudom. Hotelbe. Motelbe... mindegy csak ne kelljen apám és az új családja fejét néznem! - mérgelődtem.
- Jöhet hozzám! - mosolyodott el On Yu.
- Tessék? - lepődtem meg. - A putriba? - Na jó ez lehet durva volt.
- Áucs!
- Bocsánat! - fordultam el. Ha jobban belegondolok ...apám úgyis testőröket fog küldeni, hogy megkeressen és hazacibáljon. Ha egy olyan helyre megyek, ahol szegénység van, biztosan nem fog keresni. Hisz tudja, hogy nem szeretem On Yu-ssit annyira, hogy képes legyek miatta egy ilyen helyre merészkedni. Nos...igaz is, viszont szükségem van pár nap pihenőre. - Legyen! Feltételezem busás összeget kér az elszállásomért. - léptem hozzá közel. - Oké. Viszont az elvárás az, hogy legyen tiszta ágynemű és normális kaja. Megoldható?
- Hm...nem is tudom. - vigyorgott huncutul. - Talán. - nézett bele mélyen a szemembe. Valamiért zavarba jöttem a pillantásától. 
Megköszörültem a torkomat, majd eltávolodtam az arcától.
- Oké. - egyeztem bele véglegesen.
- Nos...khm...akkor ezentúl tegezhetjük egymást, nem igaz Yu Rin-ssi?
- Ahogy akarod...Kang On Yu-ssi! - dúgtam ki rá a nyelvem, majd felhorkantam és elsétáltam az autó felé.
- Yu Rin-ssi!
- Kisasszony! - szóltak egyszerre.
- Az autó...még mindig arra van. - kuncogott On Yu.
Összehúzott szemöldökkel vonultam el előttük, majd beültem a hátsó ülésre, On Yu-ssival együtt.
- Ugye tudod, hogy sokba fog ez neked kerülni... - villantotta rám lehengerlő mosolyát. - A szállás...a színészkedés...a ...csók...
- Ne aggódj, Kang On Yu-ssi! Mindent megkap...idővel... Oh, de a szerepe még koránt sem ért véget. Apám tovább fogja erőltetni a házasság dolgot. Addig pedig jobb lesz, ha gyakorolja a szerepét...van még mit csiszolnia rajta!
- Háhhcöhh! - ocsúdott fel, miközben halovány mosoly jelent meg az arcán. Akkor jöttem rá....egy gyönyörű férfi ül mellettem, aki most fog elszállásolni a koránt sem olyan gyönyörű lakásában.
Ajjajj...mire vállalkoztam...?!

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jól írsz. És a történeteid is mindig egyediek, és jók. :) Remélem minél előbb folytatod majd :D

    VálaszTörlés