1. fejezet
* Moon Yu Rin *
- Azt hiszed le tudsz győzni, dongsaeng? - mosolyogtam féloldalasan a bukósisak alatt, miközben egyre csak nyomtam a pedált befelé.
- Nem hiszem. - mondta a fülesbe vidáman. - Tudom! - arra lettem figyelmes, hogy elhalad mellettem a kék színű versenyautója.
- Ya!!! - kiáltottam, majd még jobban rátapostam a gázra. A pályán az összes többi versenyzőt lehagytuk, csak mi, testvérek küzdöttünk az első helyért. Eddig mindig én győztem, de ma nem voltam biztos a győzelmemben. Az öcsém saját maga turbózta fel a mociját és sokkal gyorsabb lett.
- Figyeld! - húzott el mellettem ismét.
A következő pillanatban csak annyit észleltem, hogy nagy darabok röpülnek felém, és azok betörik az ablakomat. Az autót hangos fékcsikorgással leállítottam és próbáltam magamhoz térni a sokkból.
- Mi történt? - lélegeztem mélyeket. - Ji Yong-ah! - szóltam a testvéremnek, de ő nem válaszolt vissza. A törött ablaktól nem láttam semmit, csak éreztem...
Valami ég! - azonnal lekaptam a fejemről a sisakot, majd kinyitottam a kocsiajtót és kiszálltam.
A nép hangosan üvöltözött, sziréna hangja hallatszódott és teljes felfordulás vett körül hirtelen. Én csak álltam és néztem a füst forrását...
- Nem.... - dermedtem le. - Nem lehet...
- Ji Yong-ah!!!! - szaladt oda apám is. Hangján lehetett hallani, hogy zokog. Én viszont nem tudtam mit tenni. Nem bírtam.
- Moon Yu Ri! - szólított apám, mire megeredtek a lábaim és olyan gyorsan szaladtam oda, hogy mindenkit félre löktem, még a mentősöket is.
- Ji Yong-ah!!!!! - térdeltem le az öcsém vérbe fagyott teste mellé. - Ji Yong-ah!!! Nézz rám! - nagy nehezen kinyitotta a szemeit, majd szája széle fájdalmas mosolyra gördült.
- Nyerd meg a...következő meccset...noona...
- Nem.... nem!!!! - pofozgattam szép, de csupa vér arcát. - Nem teheted!!!! - zokogtam. - Nem hagyhatsz itt!
- Ji Yong-ah!!! - apám teljesen összeomlott, még ő is elveszítette az eszméletét.
- Neeeeeem teheted ezt!!!! - törtem össze én is. - Mentsék meg! Kérem!!! - kiabáltam a mentősöknek, de elengedni nem tudtam a testvéremet.
- Szeretlek noona... - lehelte, majd teste végleg elernyedt a karjaim között.
Ájult apámat és halott öcsémet az orrom előtt vitték el a mentősök, én viszont akkora sokkot kaptam, hogy képtelen voltam pislogni is, csak ültem a földön, mint egy jégszobor.
- Kisasszony! - szólított valaki. - Kisasszony, keljen fel! Be kell mennie a korházba. - emelt fel valaki, minden bizonnyal a titkárom volt az.
- Hagyjál! - ráztam le a kezét magamról, majd felemeltem egy nagy darabot a testvérem ripityára tört kocsijából és villám-léptekkel a saját autómhoz siettem, majd betörtem a szélvédőt.
- Moon Yu Ri-ssi!!!! - kiáltott utánam a titkár, de én válaszra se méltattam, beültem az autóba és sebesen lehajtottam a pályáról.
* Kang On Yu *
- Ugye tudod, hogy nagyon kedvellek...? - súgta egy bársonyos, női hang a fülembe.
- Hm.... - mosolyodtam el. - Valóban?
- Uhhum... - bújt meztelen hátamhoz a lány.
- Bocs, most mennem kell. - ráztam le ölelését magamról, majd felkaptam az alsógatyám és az ingem.
- Hova mész? - érdeklődött.
- Nos...nem hiszem, hogy tudnod kéne... - feleltem mézes-mázasan, de legszívesebben ordítottam volna.
- Naaaa.... - közeledett felém pajkos arckifejezéssel.
- Hol a pénzed? - tértem a lényegre.
- A kabátomba, mert? - simogatta a hasam.
Megkerestem a pénztárcáját és kivettem belőle a megígért csekket.
- Nos...viszlát! - lengettem a papírdarabot, mire egy párnát kaptam a képembe.
- Te szemét!!! - hisztizett a lány. - Átvágtál! Hogy rohadnál meg...
- Jang Ji Eun-ssi!!!! - dörömbölt valaki a hotelszoba ajtaján. - Nyisd ki! Hadd verjem szét azt az átkozott alakot...! - kiabálta egy férfi agresszívan.
- Hoppá....azt hiszem lépnem kell! - kaptam észbe, majd kinéztem az ablakon.
Mivel már gyakorlott voltam, tudtam a menetet. Átmászni a másik szoba teraszára, majd onnan kisurranni.
Gond nélkül sikerült rápattannom a motoromra, sőt még a motoros ruhámat is fel tudtam venni.
- Te gazember!!! - kiabált a lány a teraszról.
- Pápá!!!! - vigyorogtam elégedetten, majd felbörrögtettem a motort és a pálya felé vettem az irányt, ahol mindig ugratni szoktam.
* Yu Rin *
- Nem hiszem el... - csak azért is nyomtam neki a gázt, még jó, hogy senki nem volt a - le nem aszfaltozott - pályán, különben tuti letaroltam volna.
Aztán hirtelen valami erős csapódott nekem, én pedig elvesztettem az uralmat az autó felett.
- Áááááá! - kiáltottam. Fékezni nem tudtam, az autó csak sodródott a szakadék felé.
Most meghalok! - gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése