* On Yu *
- Nicsak... - vigyorogtam elégedettem, miközben a telefonom kijelzőjére pillantottam.
- Mi az? Egy újabb nő? - kíváncsiskodott a legjobb barátom, Song Ki.
- Valami olyasmi... - vettem fel a telefont. - Halló?
- Halló... - torokköszörülés. - Moon Yu Rin vagyok.
- Az kicsoda? - húztam az agyát.
- Ya!!! - kiáltott bele a telefonba, amiért el kellett húznom a fejem a mobilomtól. - Akit lesmárolt a buliban, az engedélye nélkül.
- Oh....így már világos.
- Itt az alkalom, hogy lerója a tartozását. - mondta. - Ma hétkor, jöjjön a Gangsung szálloda éttermébe. - azzal le is tette a telefont.
Mosolyogva raktam el a mobilomat, miközben rápillantottam Song Ki-ra.
- Ez érdekes menet lesz... - somolyogtam, de azon nyomban lehervadt a mosoly az arcomról, amint megpillantottam, hogy két idegen beugrik a kerítésen és egyenesen felénk szalad.
- Ya!!!! Kang On Yu!!! - kiáltotta az egyik.
- Mikor akarod visszafizetni a tartozásodat??? - ragadott meg a másik a galléromnál fogva. Nem akartam most menekülni, hiszen otthon támadtak rám, felesleges lett volna.
- Adjatok egy hónapot! - kérleltem őket.
- Egy hónap? - pufogott. - Mit gondolsz, egy hónapon keresztül futni fogunk utánad???
- Már ezt csináljuk két éve! Ideje, hogy ide add a pénzt, amit az apád ellopott tőlünk, különben a haverod és az ajuhmma-d isszák meg a levét...
- Ez az utolsó figyelmeztetésünk...! - a pasas úgy ellökött magától, hogy nekivágódtam a ház falának.
- Ah... - nyögtem, amint beleállt a hátamba valami kemény.
- Jól vagy, On Yu-ah? - szaladt ki ajuhmma aggódva.
- Minden rendben, ajuhmma... - nyugtatgattam.
- Ezt a szerencsétlenséget... - rázta a fejét Song Ki. - Apád meghalt, és itt hagyta rád a szerencsejátékból összegyűlt adósságát. Most meg te neked kell szenvedned...
- Hagyjuk...! - motyogtam, majd felkaptam a kabátomat és kisétáltam a házból.
* Yu Rin *
Hat óra lett. Úgy gondoltam elkezdek készülődni, bár...nem mintha nagyon érdekelt volna, hogyan nézek ki a srác előtt, de azért mégis egy étterembe megyünk vacsorázni.
Feltettem egy szolid sminket, majd felhúztam egy csőgatyát egy bő, csinos felsővel és el is indultam a megbeszélt helyre.
- Ha jön egy bizonyos.... - akkor jöttem rá, hogy nem is tudom a srác nevét. Basszus! - Ha jön egy magas, barna, göndörkés szépfiú, kérem küldje az ötös asztalhoz. Köszönöm. - amint ezt kimondtam, gyorsan el is húztam a büdöst, látszott hogy kissé idiótának néz a nő.
Már lassan fél órája vártam rá, már azon voltam, hogy felhívom, mikor hirtelen levetődött a velem szembeni székbe.
- Jó estét! - mosolygott.
- Végre! - mondtam.
- Ennyire hiányoztam? - kérdezte pajkosan. - Hiszen alig egy napja, hogy ismét egymásba botlottunk....
- Nem poénkodni hívtam ide. - tértem rögtön a tárgyra.
- Na mi kéne? - hajolt közelebb hozzám. Akaratlanul is, de elhúzódtam. Egyszerűen nem bírtam közel lenni hozzá, pedig nem vagyok egy olyan fajta, aki egy intim pillantástól összetojja magát. Határozott voltam mindig is, nem engedtem, hogy elgyengítsen egy nagy, barna férfi-szempár. Viszont ez a pasas...mintha lövellné felém a szikrákat. Ahogy felemelte a vizes poharat és ajkaihoz emelte az üveget, annyira...férfias volt...
- El kell játszania, hogy a pasim! - böktem ki, mire a srác félrenyelte a vizet és hangos köhögő-roham jött rá. Legszívesebben kiröhögtem volna, de nem tettem.
- Te...tessék? - kérdezett vissza, hogy megbizonyosodjon arról, jól hallott-e.
- Jól hallotta.
- Mennyi időre? - kérdezte gyorsan.
- Egy ebédre. - válaszoltam rögtön. - De...mivel apám hozzá akar adni egy másik örököshöz, előfordulhat, hogy többször fog nyaggatni.
- Hm...feltételezem... - forgatta a kezében a poharat. - Azt hazudta, hogy van pasija, csak azért, hogy ne kelljen hozzámennie egy ficsúrhoz...jól mondom.
- Nahát... - képedtem el. - Látom gyakorlott már ebben a dologban. - fintorogtam. - Hány nővel volt már dolga?
Mikor elkezdte számolni az ujjain, közbevágtam:
- Felejtse el, nem érdekel! - legyintettem. - Akkor elvállalja vagy nem? Bár... nem igazán fogadok el ezek után nemleges választ... - erre elmosolyodott, majd megkérdezte:
- Agasshi... - harapta be a száját. - Tetszem magának?
- Hogyan? - zavarodtam össze.
- Azt kérdeztem, hogy -
- Nem kell elismételnie, hallottam amit mondott, csak nem igazán tudtam felfogni a kérdése értelmét. Azt hiszem valamit nagyon félre értett... Azért hívtam ide, mert tartozik nekem.
- Én úgy emlékszem egy évvel ezelőtt megmentettem az életét... - dőlt hátra a székben. Fújtattam egyet, majd megpróbáltam más utat választani.
- És ha azt mondom, hogy fizetek, ha lesz a pasim egy kis időre? - remélem ezzel sikerül megfognom.
Fel is csillant a szeme, majd rám villantotta fényes mosolyát. Oh...hát persze!!!
- Mikor is lesz az a bizonyos ebéd?
- Pfff...jellemző. - sóhajtottam. - Jövő héten. Ha lehet úgy öltözzön fel, ahogy egy viszonylag jómódú család sarjához illik és csak akkor beszéljen, ha engedélyt adok rá.
- Tehát...ha jól értem, akkor a mi 'kapcsolatunkban' női dominancia uralkodik, igaz? - kuncogott.
- Ya! - szóltam rá. Nem igazán voltam biztos a dolgomban, ezúttal...
Olyan komolytalannak tűnt.
- Ha nem játssza jól a szerepét -
- Ettől nem kell félnie...Yu Rin-ssi! Vagy... szólítsam Yu Rin-ah - nak? - nevetett.
- Honnan tudja a nevem? - csodálkoztam.
- A telefonba mondta... Én Kang On Yu vagyok. - nyújtotta a kezét, de még mielőtt elfogadtam volna rákérdeztem:
- Akkor? Megegyeztünk?
- Szívesen üzletelek Önnel, Moon Yu Rin-ssi! - belecsúsztattam nagy tenyerébe az enyémet, majd mélyen egymás szemébe néztünk. Pillantása perzselte az arcomat, féloldalas mosolya pedig engem is mosolygásra késztetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése